Az idő valóban mindenre gyógyír?

Sokan csakugyan ezt hiszik, de sajnos azt kell mondanom, hogy nem, egyáltalán nem. Ez egy téves hitrendszeren alapúló felfogás. Regén csakugyan így gondolták, de mára már egyértelművé vált, hogy nagyon nem így van, ez a hitrendszer nem segít a problémáid megoldásában, sőt inkább nagyon is hátráltat. Miért? Azt hiszik még ma is sokan (tévesen), hogy az idővel minden megoldható, de valójában ilyenkor a problémáinkat csak szőnyeg alá sepregetjük, becsapva és félre vezetve önmagunkat, (hízelgünk az egonknak) mert a problémák nemhogy eltűnnének, épp ellenkezőleg, csak gyűlnek és gyűlnek. Éveken át, - vagy egész életükön keresztül - csak szaporodnak a megoldatlan, felhalmozott problémáink, meg nem oldott ügyeink, fel nem oldott érzelmeink, traumáink stb., amelyek hosszú távon megnyomorítják az életünket, megbetegítik testünket és a lelkünket egyaránt. Elválasztanak családtagokat egymástól, felbomlasztanak párkapcsolatokat és számos egyéb kapcsolatokat is. 

Ha felismerjük, hogy az időre fogva, csak homokba dugtuk a fejünket, akkor tudunk a problémával érdemben foglalkozni. De vajon felismerjük-e, és merünk-e segítséget kérni, akár ahhoz, hogy felismerjük, akár ahhoz, hogyha felismertük, változtassunk. 

Most mondhatod, hogy jó-jó, ezt érted, de miért kérjünk külső segítséget, én magam nem tudom ezt megoldani,  ezen változtatni?

A válaszom igenis, meg nemis.

Miért is mondom ezt, mert ha elakadtunk az életünkben, ha nem látjuk a kiutat, ha gondjaink vannak anyagi és lelki téren, ha problémáink vannak a kapcsolatainkban, akár párkapcsolat, akár egyéb kapcsolatokban, ha érzelmileg túl feszítettek vagyunk, ha az életünk tele van stresszel, ha sokat aggódunk, ha idegesek vagyunk, ha gyermeknevelési gondjaink vannak és sok-sok további, "ha, ezek, ha azok a" problémáink vannak, mi magunk nem látunk rá a saját működésünkre, nem látjuk meg a problémáink gyökrét. Talán erre a legjobb és legismertebb hasonlat: "nem látjuk a fától az erdőt". :)

Mivel önmagunk kevésbé vagyunk képesek rálátni azokra a belső folymatainkra, azokra - az érzelmi blokkokra, amelyek gátolhatnak bennünket, olyan régmúlt hitrendszerekre, amelyek szerint gondolkodunk, hozzuk a döntéseinket, olyan berögzült szokásokra, szemlélet módokra, melyeken keresztül éljük a mindennapjainkat, - amelyek változást, feloldást, rálátást, megértést igényelnének, amelyek már nem szolgálják az életünket.
A sémáid, ahogy eddig élted (biztonságban/álbiztonságban) az életed, egy másfajta szemléletmódot, egy másfajta működést igényel.

Joggal mondhatod, hogy OK, értem, de minek ehhez egy külsős segítő?

A válaszom nagyon röviden: - "mert minden szentnek maga felé hajlik a keze"

Bővebben: Egyrészt azért, amit fentebb is írtam, eleinte nem látunk rá önmagunkra, másrészt azért, mert önmagunkkal nagyon elnézőek tudunk lenni, és saját magunkat kevésbé tudjuk objektíven látni, értékelni. Így működik az elménk. Mindig, minden helyzetben a legkisebb ellenállás felé mozdulunk, a legegyszerűbb, a leggyorsabb megoldásokat választjuk. Mintákból tanulunk és ezeket a mintákat működtetjük szinte az egész életünkben, anélkül, hogy egyszer is megkérdőjeleznénk hitelességét, vagy felülírnánk őket, saját magunkra szabva. Elfogadjuk, mert ezt láttuk, ezt kaptuk, így csinálták a szüleink, nagyszüleink, esetleg még a dédszüleink is, ezt látjuk a szükebb és tágabb környezetünkben, a társadalmainkban.

A következő kérdésed várhatóan az, jogosan, hogy OK, értem, de hogyan válasszam ki, hogy kitől kérjek segítséget, ha már eljutottam arra a pontra, ha belátom szükségességét a külső segítségnek?

Ez egy remek kérdés és talán az első legjobb kérdés!

Ma már nagyon sok segítő van, akikhez lehet fordulni válaszokért, nagyon sok eszköz, módszer létezik arra, hogy megismerjük magunkat, rálássunk saját működésünkre, hogy változtatni tudjunk a gondolkodásunkon, az életünkön. Én azt gondolom, bárkit is választasz, bármik is legyen az eszközök, módszerek, amiket választasz, akkor fog neked működni, ha elég elszánt vagy a változás iránt és a megoldásokat nem pusztán a terapeutától, az eszköztől és a módszertől várod, hanem bele teszed önmagadat teljes egészében, ugyanis egyetlen segítő sem képes téged megváltoztatni, más szemlélet módot adni, másképp élni az életedet és egyetlen eszköz, módszer sem képes megváltoztatni az életedet, ha Te magad nem teszel érte. Rengtek ajtón be lehet menni, melynek a túl oldalán egy csodálatos élet várhat, de a kulcs Te vagy a zárhoz!

Szerény véleményen és javaslatom a választáshoz, hogy próbálj ki több mindenkit, több módszert, és amelyikkel a legjobban tudsz azonosulni, amelyikkel együtt tudsz rezegni, amelyikben jól érzed magad, azzal kezd el a hosszabb távú együttműködést, használni a módszert, igénybe venni az eszközöket. Ugyanis az átalakulás, az eddigi látásmódod, az eddigi mintáid, az eddig életed nem egycsapásra fog megváltozni, nem varászlattal fog működni. A változás, egy új életszemlélet kialakítása, hosszabb folyamatot igényel. Mindennapi erősfeszítésekkel, kitartással, határozott szándékkel, alázatos munkával fog az eredmény megmutatkozni. Előbb meg kell művelni a földet, mielőtt vetünk bele, (ásunk, gazolunk, terepet tisztítunk, rendezünk, alkalmassá tesszük a földet a termelhetőségre) majd a gondosan kiválogatott, termeszteni kívánt növényeknek a magját elültetjük, folyamatosan gondozzuk, (kapálunk, gyomtalanítunk, öntözünk) mindaddig, amíg be nem érik és le nem arathatjuk finom gyümölcsét.

Mert ugye mekkora naivitás lenne azt gondolni, hogy egy gyomokkal teli, műveletlen földbe elvetett mag, melyet nem gondozunk, majd szép, erőteljes terméssel ajándékoz meg bennünket, pusztán attól, hogy csak várunk. Hiába képes egy növény x idő alatt termést hozni, ha csak várjuk az időt, hogy teljen, de közben nem gondozzuk, biztosak lehetünk benne; nem fog termést hozni vagy csak nagyon silány termése lesz.

Tehát röviden összefoglalva: Az idő nem oldja meg a problémáinkat. Nekünk magunknak kell megoldani és ha nem megy egyedül, már pedig nagy valószínűséggel nem fog, legyünk bátrak és értékeljük magunkat oly annyira, hogy kérjünk segítséget önmagunk megismeréséhez. 

Ha tudjuk kik vagyunk, ha tudjuk, hogyan működünk, ha tudjuk, hogy vátoztathatjuk meg  szokásainkat, (melyek nem előre visznek bennünket) berögzült gondolati mintáinkat, egyenes út fog vezetni az egészségesebb, boldogabb, teljesebb élethez. Nem azért élünk itt a földön, hogy csak túl éljünk, hogy betegen, szenvedve éljük le a ránk szabott x éveket, hanem épp ellenkezőleg, azért vagyunk itt, hogy boldogan éljünk, hogy szeressünk és szeretve legyünk, hogy megtapasztaljuk mindazt a csodát, amely körülvesz bennünket itt a földön, hogy tudatában legyünk nemes emberi mivoltunknak, hogy alkossunk, hogy harmóniában éljünk és hogy folyamatosan fejlődjünk. 

                            Hasonló tartalmakért iratkozz fel hírleveleimre!