Reinkarnáció, azaz halálunk után van-e visszatérés a Földre?

Vajon tényleg csak egyszer élünk vagy akár többször is leszületünk? 

Sokan kérdezik tőlem, hogy én hiszek-e a reinkarnációban, lélekvándorlásban. Sokáig tanácstalan voltam ebben a témában, mert hittem is meg nem is. Vannak, akik azt vallják, hogy addig újra és újra leszületünk, amíg el nem érjük a tökéletességünket, amíg meg nem szabadulunk minden bűnünktől, elkövetett hibáinktól. Azaz, mindaddig kapunk újabb és újabb lehetőségeket, ameddig "negatív" karmánkat pozítivra nem cseréljük. 

Vannak emberek, akik különböző előző életekről számolnak be. Ez persze nem bizonyítja, hogy léteznek előző életek, de az ellenkezőjét sem. Bármit is gondoljunk erről, a jelenlegi gondolkodási képességeinkkel nehezen tudunk bármit is biztosan megállapítani, hacsak mi magunk meg nem tapasztaljuk. :) De még akkor is felvetődhet a kérdés;- biztosan valódi élményen megyünk keresztül, vagy csak az elménk csalfa játékának működését tapasztalhatjuk meg? :)

Bennem felvetődött többször is a kérdés, hogy azok, akik előző életekről számolnak be, vajon tudják-e, hogyan jutottak ezen élményeikhez? Át tudják-e tekinteni saját tudatukat? Azt gondolom, hogy nem, de azt sem mondom, hogy nem lehetnek valóságosak, hiszen ki vagyok én, hogy bárki tapasztalatát, élményét felülírjam, vagy megkérdőjelezzem. Azt gondolom, akkor járunk el bölcsen, ha ezt a kérdéstkört is megkérdőjelezzük, ha óvatosan járunk el, és kutatunk a témában és nem vesszük azonnal készpénznek, amit az előző életekről hallunk. 

A reinkarnációval kapcsolatos bizonytalanságomra akkor kaptam kielégítő választ, amikor elolvastam 'Abdu'l-Bahá írását.  

REINKARNÁCIÓ 'Abdu'l-Bahá szavaival - részlet a Megválaszolt kérdések című könyvből. 

"Kérdés: Mi az igazság a reinkarnáció kérdését illetően, melyben némelyek hisznek?

Válasz: A célunk mindazzal, amit mondani fogunk, a valóság magyarázata, és nem mások hitének kigúnyolása; csupán a tények magyarázata, és semmi más. Senki elgondolásával sem helyezkedünk szembe, és senkit sem kritizálunk.

Tudd hát, hogy a reinkarnáció híveinek két tábora van: az egyik nem hisz a másvilági büntetésben és jutalmazásban, és azt feltételezi, hogy az ember a reinkarnációval és az e világba való visszatéréssel nyer jutalmazást és elégtételt; úgy tartják, hogy a menny és pokol e világra korlátozódik, és nem beszélnek a túlvilág létezéséről. Ezek további két csoportra oszlanak. Egyik csoport úgy hiszi, hogy az ember, azért, hogy szigorú büntetésen menjen keresztül, néha állat formájában tér vissza ebbe a világba, és minekutána ezt a fájdalmas gyötrelmet kiállta, megszabadul az állati világból, és újra az emberi világba tér majd vissza; ezt nevezik lélekvándorlásnak. A másik csoport azt vallja, hogy az ember az emberi világból újra az emberi világba tér vissza, és ezzel a visszatéréssel nyeri el előző életének jutalmát vagy büntetését; ezt hívják reinkarnációnak. Egyik csoport sem beszél ezen világon kívüli egyetlen más világ létezéséről sem.

A reinkarnációban hívők másik tábora elfogadja a túlvilág létezését, a reinkarnációt pedig mint a tökéletessé válás eszközét tekinti – azaz úgy gondolják, hogy az ember e világból eltávozván és ide visszatérvén fokozatosan szert tesz majd tökéletességekre, míg el nem éri a legvégső tökéletességet. Más szóval az ember anyagból és erőből áll: az anyag kezdetben – azaz az első ciklusban – tökéletlen, de az e világba való ismételt visszatéréssel fejlődik, kifinomultságra és finomságra tesz szert, míg olyanná nem válik, mint egy csiszolt tükör; az erő pedig, mely nem más, mint a lélek, a teljes tökéletességgel nyilvánul meg benne.

Így mutatják be a témát azok, akik hisznek a reinkarnációban és a lélekvándorlásban. Mi most ezt tömörítettük, mert ha belemennénk a részletekbe, az sok időt venne igénybe. Ezen összefoglalás elegendő. Ebben a témában nem hoztak fel semmilyen logikai érvet vagy bizonyítékot; mindezek csupán feltevések, valamint feltételezésekből való következtetések, és nem meggyőző érvek. A reinkarnáció híveitől bizonyítékokat, nem pedig feltevéseket, elképzeléseket és feltételezéseket kell kérni.

Te azonban a reinkarnáció lehetetlenségéről kértél érveket. Ezt kell most kifejtenünk. Az első érv a lehetetlenségére az, hogy a külső megjelenés a belső kifejeződése; a föld a Királyság tükre; az anyagi világ megfelel a szellemi világnak. Figyeld csak meg, hogy az érzékelhető világban a külső megjelenések nem ismétlődnek, hiszen egyetlen létező dolog semmilyen szempontból sem azonos vagy megegyező egy másikkal. Az egyediség jele minden dologban megnyilvánul és látható. Ha a föld összes magtára tele lenne gabonával, nem találnál két teljesen ugyanolyan magot, amely egyforma és minden különbség nélkül azonos. Bizonyos, hogy lesz különbség és eltérés közöttük. Minthogy minden dologban megvan az egyediség tanújele, Isten Egysége és Egyedülisége pedig megnyilvánul minden létező dolog valóságában, így ugyanazon külső megjelenés megismétlődése teljességgel lehetetlen. Ezért aztán a reinkarnáció, amely ugyanannak a léleknek a korábbi valójában és állapotában való ismételt megjelenése ugyanebben a világban, lehetetlen és megvalósíthatatlan. Mint ahogy ugyanaz a külső megjelenés minden egyes anyagi létezés számára lehetetlen és tiltott, ezért ugyanúgy a szellemi lények visszatérése, történjék akár az emelkedés vagy az ereszkedés ívén, úgyszintén lehetetlen és tiltott, mivel az anyagi összhangban van a szellemivel.

Mindazonáltal az anyagi létezők fajtákban való visszatérése nyilvánvaló: vagyis a fák, amelyek az előző évek során leveleket, virágokat és gyümölcsöket hoztak, az elkövetkező évben ugyanolyan leveleket, virágokat és gyümölcsöket teremnek majd. Ezt nevezik a fajták ismétlődésének. Ha bárki is kifogást emelne, mondván, hogy a levelek, virágok és gyümölcsök szétmállottak és a növényvilágból az ásványvilágba szálltak alá, majd pedig onnan újra visszatértek a növényvilágba, és ezért történt meg az ismétlődés – a válasz erre az, hogy az előző virágok, levelek és gyümölcsök szétmállottak, az ezeket alkotó elemek pedig széthullottak és szétszóródtak a térben, illetve hogy a múlt évi gyümölcsök és levelek elemi alkotórészei a szétmállás után nem egyesülnek újra, és nem térnek vissza. Ellenkezőleg, a fajok új alkotó elemek egyesülése által térnek vissza. Felbomlása után ugyanez áll az emberi testre is, elporlad és alkotó elemei szétszóródnak. Hasonló módon, ha ez a test az ásványi és növényi világból újra visszatérne, sem lenne ugyanaz az összetétele, mint az előző emberé volt. Azok az elemek felbomlottak, szétoszlottak és szétszóródtak a mérhetetlen űrben. Azután más elemi összetevők álltak össze és kialakult egy másik test; meglehet, hogy az előző személy egy összetevője belekerült az őt követő személy összetételébe, de ezek az alkotórészek nem maradtak fenn és nem őrződtek meg teljesen és pontosan, hozzáadás és elvétel nélkül, hogy újra összeálljanak, s hogy azon kompozícióból és összetételből egy másik személy jöjjön létre. Tehát nem bizonyítható, hogy ez a test az összes alkotóelemével egyetemben tért volna vissza, hogy a korábbi emberből lett az utóbbi, és hogy következésképpen ismétlődés történt; hogy a lélek, a testhez hasonlóan, visszatért; s hogy a halála után pedig a lényege visszatért ebbe a világba.

Az is csak csupán képzelődés, ha azt mondjuk, hogy e reinkarnáció azért van, hogy a tökéletességekre szert tegyünk, hogy az anyag finomabbá és kifinomultabbá válhasson, s hogy a lélek fénye a legnagyobb tökéletességben nyilvánulhasson meg benne. Hiszen még feltételezvén is, hogy elfogadjuk ezt az érvet, a természet változása a megújuláson és visszatérésen keresztül mégis lehetetlen. A tökéletlenség lényege visszatéréssel nem válik a tökéletesség valójává; a teljes sötétség visszatérés által nem válik a fény forrásává; visszatérés útján a gyengeség lényege nem alakul át hatalommá és erővé, valamint a földi természet nem lesz mennyei valósággá. A Zaqqúm[161] fája, függetlenül attól, hogy hányszor tér vissza, nem hoz édes gyümölcsöt, a jó fa pedig, nem számít, hogy mily gyakran tér is vissza, nem fog keserű gyümölcsöt teremni. Ezért világos, hogy az anyagi világba való újbóli eljövetel és visszatérés nem eredményez tökéletességet. Ennek az elméletnek se bizonyítéka, se bizonysága nincsen, ez csak egyszerűen egy elgondolás. Nem, a tökéletesség elérésének az oka valójában Isten nagylelkűsége.

A teozófusok azt hiszik, hogy az ember az emelkedés ívén[162] többször visszatér majd, míg eléri a Legfőbb Középpontot, amely állapotban az anyag tiszta tükörré válik, a lélek fénye pedig teljes erővel világít benne, és eléri a lényegi tökéletességet. Az tehát a megalapozott és mély teológiai állítás, hogy az anyagi világok az ereszkedés ívének végénél zárulnak, és az ember állapota az ereszkedés ívének végénél és az emelkedés ívének kezdetén van, mely szemben található a Legfelső Központtal. Az emelkedés ívének kezdetétől a végéig szintén számos szint található. Az ereszkedés ívét kezdetnek[163], az emelkedés ívét pedig fejlődésnek[164] nevezik. Az ereszkedés íve az anyagi dolgokban, az emelkedésé pedig a szellemiekben zárul. A kör rajzolása közben a körző hegye nem mozdul el ellentétes irányba, mivel az ellentmondana a természetes mozgásnak és az isteni elrendelésnek; ha nem így volna, felborulna a kör szimmetriája.

Azonfelül ez az anyagi világ nem bír olyan értékkel és kiválósággal, hogy az ember, miután megszabadult e világ börtönéből, azt kívánná, hogy ebbe a kelepcébe másodjára is visszaessen. Nem, az Örök Nagylelkűség által az ember igazi képessége és értéke a létezés fokozatain való áthaladással, és nem a visszatérés által tűnik elő és válik láthatóvá. Amint kinyílik egy kagyló, látható és nyilvánvaló lesz, hogy igazgyöngyöt tartalmaz-e vagy csupán csak értéktelen anyagot. Amikor a növény megnő, vagy virágot vagy tövist növeszt; nincs szükség rá, hogy újra kifejlődjön. Emellett a természet törvényének megfelelően a világokban való egyenes rendben történő fejlődés és mozgás a létezés oka, a természet törvényeinek és rendjének ellentmondó mozgás pedig a nemlétezés oka. A lélek halál utáni visszatérése ellentmond a természetes mozgásnak, és szemben áll az isteni elrendezéssel.

Ezért visszatéréssel teljességgel képtelenség létezést elérni; olyan ez, mintha az embernek, miután az anyaméhből kijutott, másodszor is vissza kellene térnie oda. Gondold csak meg, milyen gyermekded elképzelés ez, melyet a reinkarnáció és a lélekvándorlás hite foglal magában. Az abban hívők a testre úgy tekintenek, mint a lelket tároló edényre, mint vízzel telt pohárra; ez a víz pedig egyik pohárból a másikba töltetik. Ez gyerekjáték. Nem veszik észre, hogy a lélek test nélküli, és hogy nem száll bele a testbe és abból nem is lép ki, hanem azzal csak úgy áll kapcsolatban, mint a nap a tükörrel. Mert, ha úgy volna, hogy a lélek ebbe az anyagi világba való visszatérése által jutna át az egyes szinteken, és érné el a lényegi tökéletességet, akkor már jobb lenne, ha Isten a lélek éltét ebben az anyagi világban mindaddig meghosszabbítaná, míg az szert nem tenne a tökéletességekre és kegyekre. Akkor pedig nem lenne szükséges, hogy megízlelje a halál poharát, vagy hogy második életre tegyen szert.

A gondolat, hogy a létezés erre a múlandó világra korlátozódik, illetve az isteni világok tagadása eredetileg a reinkarnáció bizonyos híveinek elképzeléseiből fakad; de az Isteni világok végtelenek. Ha az isteni világok ezen anyagi világban tetőződnének, a teremtés hiábavaló lenne; nem, a létezés akkor csupán csak gyerekjáték volna. Ezen végtelen létezések eredménye, ami az ember nemes léte, néhány napig jönne-menne ebben a halandó világban, és miután jutalmát és büntetését elnyerte, végül tökéletessé válna. Az isteni teremtés és a végtelen számú létező lények tökéletessé és teljessé válnának, és akkor az Úr Isteni mivolta, valamint Isten nevei és tulajdonságai, ezen szellemi lények nevében, ami a hatásukat illeti, lustaságot és tunyaságot eredményeznének! "Magasztaltassék a te Urad, a hatalom Ura! (Mennyire fölötte áll ő annak), amit állítanak![165]

Ilyen korlátolt értelmük volt a korábbi filozófusoknak, mint például Ptolemaiosznak és másoknak, akik úgy hitték és azt képzelték, hogy a világ, az élet és létezés erre a földgolyóra korlátozódik, s hogy a határtalan űr pedig a kilenc égi szféra közé záratott, valamint, hogy ezek mindegyike üres és kitöltetlen. Vedd észre, hogy mily mértékig korlátozottak voltak gondolataik, és gondolkodásuk mennyire szegényes. Azok, akik a reinkarnációban hisznek, azt gondolják, hogy a szellemi világok az emberi képzelet világaira korlátozódnak. Azonkívül néhányuk, mint a drúzok vagy nosszairok, úgy gondolják, hogy a létezés ezen anyagi világra korlátozódik. Micsoda ostoba feltételezés! Hiszen Isten ezen legteljesebb tökéletességben, szépségben és pompában megnyilvánuló univerzumában megszámlálhatatlanok az anyagi világegyetem ragyogó csillagai! Akkor el kell gondolkozzunk azon, hogy milyen végtelenek és határtalanok is a szellemi világok, melyek a lényegi alapot jelentik. "Intő példa legyen ez számotokra, ti, akiknek szemetek van."[166]

Térjünk azonban vissza témánkhoz. Az Isteni Írások és Szent Könyvek beszélnek a "visszatérésről", de a tudatlanok nem értették ennek jelentését, és azok, akik hittek a reinkarnációban, sok dolgot feltételeztek e témában. Hiszen az, amit az isteni próféták a "visszatérésen" értettek, az nem az esszencia visszatérése, hanem a tulajdonságoké; az nem a Megnyilvánulás visszatérése, hanem a tökéletességé. Az Evangéliumban az áll, hogy Zakariás fia, János maga Illés. Ezek a szavak nem jelentik Illés racionális szellemének és személyiségének János testében való visszatérését, hanem inkább, hogy Illés tökéletességei és tulajdonságai váltak láthatóvá és testesültek meg Jánosban.

Tegnap este itt a szobában egy lámpa világított, és amikor ma itt egy másik lámpa ég, azt mondjuk, hogy a tegnap esti fény újra világít. A forrásból víz folyik, majd elapad; amikor pedig újra megered, azt mondjuk, hogy ugyanaz a víz folyik újra; ahogyan a mostani fény megegyezik az előzővel. Ugyanez áll a múlt év tavaszára, mikor is a lombok, virágok és édes illatú füvek kivirultak, és ízletes gyümölcsök teremtek; a következő évben azt mondjuk, hogy ugyanazok a gyümölcsök, lombok, virágok tértek vissza és jelentek meg újra. Ez nem azt jelenti, hogy a felbomlás után pontosan ugyanazon alkotóelemek álltak össze és tértek vissza, amelyek a tavalyi virágokat felépítették. Ellenkezőleg, azt jelenti ez, hogy a múlt év virágainak frissessége, kecsessége, finom illata és gyönyörű színe teljesen azonos módon jelenik meg és válik láthatóvá az idei virágokban. Röviden, e kifejezés csupán a régi és új közötti hasonlóságra és hasonlatosságra utal. Ez a "visszatérés", amelyet az Isteni Iratok említenek: a Legfőbb Toll[167] által teljes egészében magyarázatot nyer a Kitáb-i-Íqán című könyvben. Ahhoz fordulj, hogy megtudd az isteni misztériumok igazságát.

Üdvözlet és dicséret legyen veletek!"

[161] a Koránban említett pokolbéli fa 
[162] ti. a létezés ciklusáén
[163] szó szerint "a kezdetből kiindulónak" 
[164] szó szerint "valami újat létrehozónak"
[165] Korán 37:180 
[166] Korán 59:2 
[167] Bahá'u'lláh