"Történjék bármi, egy valami biztos: együtt kell élnünk önmagunkkal." /Herbert N. Casson/ 

Szereted magad? 

Mit jelent az önszeretet? 

Egyszerűen megfogalmazva: az önszeretet az ember önmagához való viszonya. 

Ahogyan viszonyulunk magunkhoz, abból tudunk következteni arra, hogy mennyire is szeretjük magunkat, milyen is a kapcsolatunk magunkkal. pl.: mennyire vagyunk elfogadóak, mennyire vagyunk kritikusak, mennyire vagyunk itélkezőek magunkkal, stb. 

Sokáig abban a hitben éltem, hogy szeretni önmagamat önzőségnek számít, hiszen mindig azt tanították, hogy legyél önzetlen, ne magadra gondolj, hanem másokra, segíts másoknak, légy adakozó, stb. 

Ma már tudom, hogy szeretni magamat nem önzőség, épp ellenkezőleg, Sőt, önzetlen is akkor tudok igazán lenni, ha szeretem magam. Ugyanis, minden tőlünk indul ki és hozzánk tér vissza. 

Azaz, ha nem szeretjük magunkat, akkor ezt üzenjük kifelé, még akkor is, ha ezt tudattalanul tesszük, és ez tér hozzánk vissza. 

Miből fakad az önszeretet hiánya? 

Gyakran egészen korai élményekből. Gyerekkori mintákból, kimondott vagy kimondatlan üzenetekből, amelyek mélyen beépülnek:

"Ne légy hangos."

"Ne akarj többet."

"Mások fontosabbak."

"Előbb teljesíts, aztán szerethető leszel."

Sokan úgy nőttünk fel, hogy a szeretet feltételhez kötött volt:

jó viselkedéshez, megfeleléshez, alkalmazkodáshoz.

Így lassan megtanultuk, hogy önmagunkat háttérbe kell szorítani, az érzéseinket el kell hallgatni,  a szükségleteinket félre kell tenni, 

És közben észrevétlenül eltávolodtunk önmagunktól.

Az önszeretet hiánya gyakran nem látványos. Nem mindig harsány önutálatban jelenik meg.

Sokszor csendesebb formái vannak:

– amikor túl szigorúak vagyunk magunkkal,

– amikor nem engedjük meg a pihenést,

– amikor mindig magunkat hibáztatjuk,

– amikor a saját határainkat újra és újra átlépjük,

– amikor mások elismerése fontosabb, mint a belső igazságunk,

Ilyenkor nem feltétlenül azt mondjuk magunknak, hogy "nem szeretem magam".

Csak egyszerűen nem hallgatunk magunkra.

Pedig az önszeretet nem egy hangos kijelentés. Nem egy egoista hozzáállás.

Sokkal inkább egy belső figyelem. Az önszeretet ott kezdődik, amikor megkérdezem magamtól:

-  Most mire van szükségem?

-  Ez valóban jó nekem?

- Mit érzek valójában?

És ott mélyül el, amikor ezekre a kérdésekre őszintén válaszolok –

még akkor is, ha a válasz nem kényelmes.

Számomra az önszeretet nem tökéletességet jelent. Hanem kapcsolatot.

Egy élő, lélegző kapcsolatot önmagammal. És amikor ez a kapcsolat gyógyul, akkor változik minden más is körülöttünk: a kapcsolataink, a döntéseink, az energiánk, az élethez való viszonyunk. Mert ahogyan magunkkal bánunk, úgy tanítjuk a világot is arra, hogyan bánjon velünk.